A soklábú dilemmája

Egy klasszikus mese a túl sok gondolkodásról

A százlábú dilemmája egy időtlen történet a túlgondolásról vagy a patologikus gondolkodásról... arról, hogy az elme a megértésre irányuló kísérletében hogyan szakíthatja meg a már működő természetes intelligenciát.

Ebben a gyengéd, zen stílusú mesében egy ezerlábú erőlködés nélkül halad előre… amíg egy egyszerű kérdés miatt minden meg nem áll. Ami következik, az egyszerre játékos és mélyreható emlékeztető arra, amit valamennyien megtapasztaltunk: abban a pillanatban, amikor a gondolkodás átveszi az irányítást, a könnyedség eltűnhet.

Ez a történet nemcsak gyerekeknek szól. Bárkinek szól, aki valaha is túlgondolt egy beszélgetést, túl keményen próbált lazítani, halálra elemezte magát, vagy elgondolkodott azon, miért tűntek a dolgok egyszerűbbnek mielőtt belegondolt volna.

A történet egy mélyebb igazság felé mutat: a tisztánlátás néha nem jobb válaszok révén érkezik meg, hanem akkor jelenik meg, amikor az, akinek a válaszra szüksége van, meglágyul, felenged, vagy rövid időre eltűnik.

Dőlj hátra, élvezd a történetet, és figyeld meg, mi történik, amikor felhagysz azzal, hogy megpróbáld kitalálni.
A Zenben ezt “kezdő elmének” vagy “nem tudom” elmének nevezik.

Gyermek leírása:
Egy apró, soklábú bogár teljesen jól sétál mindaddig, amíg valaki meg nem kérdezi tőle: “Hogy mozgatod annyi sok lábadat?” Amikor elkezd túlságosan sokat gondolkodni az egyes lépéseken, összezavarodik, és már nem tud járni, ami azt mutatja, hogy a dolgok néha úgy működnek a legjobban, ha nem gondoljuk túl őket, csak természetesen csináljuk.