Szamádi 2. rész – “Ez nem az, aminek gondolod”
Ebben a filmben, amikor a szamádhi szót használjuk, a transzcendensre utalunk. A legmagasabb szamádhira, amelyet nirvikalpa szamádhinak neveztek el.
A szamádhi egy ugrással kezdődik az ismeretlenbe. Az ősi hagyományokban azt tartották, hogy a szamádhi eléréséhez a tudatot végül el kell fordítani minden ismert tárgytól; minden külső jelenségtől, feltételekhez kötött gondolattól és érzéstől magad felé a tudat felé. A belső forrás felé; lényed szívébe vagy esszenciájába.
A Nirvikalpa szamadhiban megszűnik az én aktivitása, minden keresés és cselekvés. Csak arról tudunk beszélni, ami lehullik, ahogy közeledünk hozzá, és ami újra megjelenik, amikor visszatérünk belőle. Nincs sem érzékelés, sem nem-érzékelés, sem “dolog”, sem “nincs dolog”, sem tudatosság, sem eszméletlenség. Ez abszolút, kifürkészhetetlen és az elme számára megismerhetetlen. Amikor az én visszatér a cselekvéshez, egyfajta nem-tudás van jelen; egyfajta újjászületés, és minden újra újjá varázsolódik. Az isteni illata marad velünk, amely annál tovább megmarad, minél tovább halad valaki az úton.
