Belső világok, külső világok, 2. rész
A spirál
A spirál erejének egyensúlyba hozása a megfigyelő tudatod nyugalmával azt jelenti, hogy összhangba kerülsz teljes evolúciós potenciáloddal.
A pitagoreus filozófus, Platón rejtélyesen utalt arra, hogy létezik egy aranykulcs, amely egyesíti az univerzum összes rejtélyét. Ez az aranykulcs, amelyhez felfedező utunk során újra és újra visszatérünk. Az aranykulcs a logosz intelligenciája, az ősi OM forrása. Mondhatnánk, hogy ez Isten elméje. Korlátozott érzékszerveinkkel csupán az önhasonlóság rejtett mechanizmusainak külső megnyilvánulását figyeljük meg. Ezen isteni szimmetria forrása létezésünk legnagyobb rejtélye. A történelem számos kiemelkedő gondolkodója, mint például Pitagorasz, Kepler, Leonardo da Vinci, Tesla és Einstein, eljutott a rejtély küszöbére. Einstein így fogalmazott: “A legszebb dolog, amit megtapasztalhatunk, a rejtély. Ez minden igazi művészet és tudomány forrása. Aki számára ez az érzelem idegen, aki már nem tud megállni csodálkozva, és elragadtatva állni a csodálattól, az olyan, mintha halott lenne. A szeme csukva van.”
Olyan helyzetben
vagyunk, mint egy kisgyerek, aki belép egy hatalmas könyvtárba, amely tele van sokféle nyelven írt könyvekkel. A gyermek tudja, hogy valakinek meg kellett írnia azokat a könyveket. Nem tudja, hogyan. Nem érti azokat a nyelveket, amelyeken íródtak. A gyermek homályosan sejti, hogy a könyvek elrendezésében rejtélyes rend uralkodik, de nem tudja, mi is az. Úgy tűnik számomra, hogy ez a hozzáállás jellemzi még a legintelligensebb embert is Isten iránt. Látunk egy csodálatosan elrendezett, bizonyos törvényeknek engedelmeskedő univerzumot. Korlátozott elménk nem képes felfogni azt a rejtélyes erőt, amely a csillagképeket mozgatja. Minden tudós, aki mélyen belenéz az univerzumba, és minden misztikus, aki mélyen belenéz önmagába, végül szembe találkozik ugyanazzal: az Ősi Spirállal.
Ezer évvel a Stonehenge-i ősi csillagvizsgáló létrehozása előtt a spirál már a Föld egyik legelterjedtebb szimbóluma volt. Ősi spirálok a világ minden táján megtalálhatók. Több ezer ilyen ősi spirál található Európa-szerte, Észak-Amerikában (Új-Mexikóban, Utahban), Ausztráliában, Kínában, Oroszországban, és gyakorlatilag a Föld minden őslakos kultúrájában. Az ősi spirálok a növekedést, a terjeszkedést és a Napban és az égbolton megtestesülő kozmikus energiát szimbolizálják. A spirálforma a kibontakozó univerzum makrokozmoszát tükrözi. A bennszülött hagyományokban a spirál volt az energetikai forrás, az Ősi Anya. Az írországi Newgrange-ben található neolitikus spirálok ötezer évre nyúlnak vissza. Ötszáz évvel régebbiek, mint a gízai Nagy Piramis, és a mai szemlélők számára éppoly rejtélyesek.
A spirál a történelem egy olyan korszakába nyúlik vissza, amikor az emberek szorosabb kapcsolatban álltak a Földdel, a természet ciklusaival és spiráljaival. Egy olyan korszakba, amikor az emberek még kevésbé azonosultak a gondolatokkal. A spirál az, amit mi az univerzum forgatónyomatékaként érzékelünk. A prána, vagyis a teremtő erő az akashát szilárd formák folytonosságává kavarja. A makrokozmosz és a mikrokosmosz közötti minden szinten megtalálható, a spirálgalaxisoktól kezdve az időjárási rendszereken át a fürdőkádadban lévő vízig, a DNS-edig, egészen a saját energiád közvetlen megtapasztalásáig. Az Ősi Spirál nem egy elképzelés, hanem inkább az, ami minden állapotot és elképzelést lehetővé tesz.
A természet világában
különféle típusú spirálok és csigavonalak találhatók. Csigák. Tengeri korallok. Pókhálók. Kövek. A tengeri csikók farkai. És kagylók. A természetben megjelenő spirálok közül sok logaritmikus spirálként vagy növekedési spirálként figyelhető meg. Ahogy a középponttól kifelé haladsz, a spirál szakaszai exponenciálisan nagyobbak lesznek. Akárcsak Indra ékszerhálója, a logaritmikus spirálok önhasonlóak vagy holografikusak, úgyhogy minden rész jellemzői visszatükröződnek az egészben.
2400 évvel ezelőtt az ókori Görögországban Platón a folyamatos geometriai arányt tartotta a legmélyebb kozmikus köteléknek. Az aranyarány, vagyis az isteni arány a természet legnagyobb titka volt. Az aranyarány úgy fejezhető ki, hogy A + B és A aránya megegyezik A és B arányával. Platón szerint a világ lelke egyetlen harmonikus rezonanciává fonódik össze. Ugyanaz az ötszögű minta, amely a tengeri csillagban vagy egy okra szeletében is megtalálható, megfigyelhető a Vénusz bolygó nyomvonalában is, amelyet nyolc éven át követtünk az éjszakai égbolton. A fenti formák érthető világa és az alatti anyagi tárgyak látható világa ezen a geometriai önhasonlóság elvén keresztül kapcsolódik össze. A romanesco brokkoli önhasonló spirálmintáitól a galaxisok karjaiig a logaritmikus spirálok mindenütt jelen lévő és archetipikus mintázatok. Saját Tejút-galaxisunknak több spirálkarja van, amelyek körülbelül 12 fokos lépésű logaritmikus spirálok.
Minél nagyobb a spirál lépésszöge, annál szűkebbek a kanyarok. Ha időraffozott videón figyeljük egy növény növekedését, tanúi lehetünk annak, ahogyan az élet spiráljával táncol. Az aranyspirál egy logaritmikus spirál, amely az aranymetszés szorzójával növekszik kifelé. Az aranymetszés egy különleges matematikai összefüggés, amely a természetben újra és újra felbukkan. A megfigyelhető mintázat az úgynevezett Fibonacci-sorozatot vagy Fibonacci-sorozatot követi. A Fibonacci-sorozat úgy bontakozik ki, hogy minden szám az előző két szám összege.
A német matematikus és csillagász, Keppler fedezte fel, hogy önhasonló spirálminták figyelhetők meg a levelek növényi szárakon való elrendezésében. Vagy a virágok virágocskáinak és szirmaik elrendezésében. Leonardo da Vinci megfigyelte, hogy a levelek közötti távolság gyakran spirálmintákat alkot. Ezeket a mintákat "fillotaxis“ mintáknak vagy levélelrendezési mintáknak nevezik. A fillotaxis elrendezések megfigyelhetők az önszerveződő DNS-nukleotidokban, valamint mindenben, a szaporodó nyulak családfáitól kezdve a fenyőtobozokon és kaktuszokon át a hópelyhekig, valamint olyan egyszerű szervezetekben, mint a kovamoszatok. A kovamoszatok a fitoplankton egyik leggyakoribb fajtája; egysejtű szervezetek, amelyek táplálékot nyújtanak számtalan faj számára az egész táplálékláncban.
Mennyi matematikát kell tudni ahhoz, hogy napraforgó vagy méh lehessen? A természet nem konzultál a fizika tanszékkel a brokkoli termesztéséhez. A természetben a szerkezetképződés automatikusan történik. A nanotechnológia területén dolgozó tudósok az ”önszerveződés" kifejezést használják olyan komplexek kialakulásának leírására, mint például a DNS-képződés kezdeti hatszögletű fázisa. A nanotechnológiai mérnöki munkában a szén-nanocsövek hasonló anyagelrendezésből állnak. A természet ezt a fajta geometriát újra és újra, minden erőfeszítés nélkül végzi. Automatikusan. Számológép nélkül. A természet precíz és rendkívül hatékony. A híres építész és író, Buckminster Fuller szerint ezek a mintázatok az idő-tér függvényei.
A
DNS és a méhsejt azért ilyen alakú, ugyanazért, amiért a buborék is kerek. Ez a leghatékonyabb forma, amely a legkevesebb energiát igényli. Maga a tér is rendelkezik alakkal, és az anyag számára csak bizonyos konfigurációkat engedélyez, mindig a leghatékonyabbat választva. Ezek a mintázatok jelentik a legerősebb és leghatékonyabb módszert olyan építészeti struktúrák felépítésére, mint például a geodezikus kupolák. A logaritmikus spirálminták lehetővé teszik a növények számára, hogy a beporzáshoz maximálisan ki legyenek téve a rovaroknak, maximálisan ki legyenek téve a napfénynek és az esőnek, valamint lehetővé teszik számukra, hogy a vizet hatékonyan spirálisan vezessék a gyökereik felé. A ragadozó madarak a logaritmikus spirálmintát használják, hogy lesben álljanak következő zsákmányukra. A spirálban való repülés a leghatékonyabb módszer a vadászatra.
Az a képesség, hogy meglássuk az élet spirálját, ahogy az Akasát anyagi formába táncoltatja, összefügg azzal a képességgel, hogy meglássuk a természet szépségét és szimmetriáját. William Blake költő így fogalmazott: ”A növényi univerzum úgy nyílik ki, mint egy virág a Föld közepéből, amelyben az örökkévalóság lakozik. A csillagoktól a földi héjig terjed, és ott újra találkozik az örökkévalósággal, mind belül, mind kívül.“
A természet mintáinak tanulmányozása nem igazán ismeretes a nyugati világban, de az ókori Kínában ezt a tudományt ”Li"-nek nevezték. A Li a természet dinamikus rendjét és mintázatát tükrözi. De ez nem olyan mintázat, amelyet statikusnak, befagyottnak vagy változatlannak tekintenek, mint egy mozaikot. Ez egy dinamikus mintázat, amely minden élőlényben megtestesül. A levelek erei, a teknős mintázata és a sziklákon látható erezet mind a természet titkos nyelvének és művészetének kifejeződései. A labirintus a sok Li-minta egyike. Megtalálható a korallszerkezetekben, a morelszerű gombákban, a káposztákban és az emberi agyban is. A sejtszerkezet egy másik, a természetben gyakran előforduló minta. Számtalan különböző sejtszerkezet létezik, de mindegyikben megtalálható egy hasonló rendezettség, amelyet rendeltetésük és funkciójuk határoz meg. Könnyű elvarázsolódni a formák állandó játékától, de a legérdekesebb az, hogy bizonyos archetipikus formák egyáltalán be vannak szőve a természet szövetébe.
Az elágazó minta egy másik Li-minta, illetve archetipikus minta, amely minden szinten és minden fraktálskálán megfigyelhető. Vegyük például ezt a hihetetlen képet egy ”millennium run" néven ismert szuperszámítógépes szimulációból, amely a sötét anyag eloszlását mutatja a helyi univerzumban. A képet a németországi Max Planck Társaság készítette. A sötét anyag az, amit korábban üres térnek tartottunk. Olyan, mint egy láthatatlan idegrendszer, amely az egész univerzumon átível. Az univerzum szó szerint olyan, mint egy óriási agy. Folyamatosan gondolkodik egyfajta sötét vagy rejtett energia segítségével, amelyet a tudomány csak most kezd megérteni. Ezen a hatalmas hálózaton keresztül mérhetetlen energia áramlik, amely lendületet ad az univerzum tágulásának és növekedésének. A természet automatikusan elágazó mintákat hoz létre, ha megteremtjük a megfelelő feltételeket. A természet egy művészetet generáló gép vagy egy szépséget teremtő motor. Itt elektromosságot használnak ezüstkristály-ágak növesztésére. A felvétel időraffozott, mivel a kristályok több órán át növekednek. A kristályok az alumínium-katódon alakulnak ki, miközben az ionok elektródos lerakódás útján kerülnek a felületre egy ezüst-nitrát-oldatból.
A képződés önszerveződő folyamat. Amit látnak, az a természet által létrehozott műalkotás.
Johann Wolfgang von Goethe így fogalmazott: ”A szépség a titkos természeti törvények megnyilvánulása, amelyek egyébként örökre rejtve maradtak volna előttünk.“ Ebben az értelemben a természetben minden él, és önszerveződő. Magasabb feszültség alkalmazásakor a fraktálszerű elágazás még szembetűnőbbé válik. Ez valós időben történik. Az emberi testben mindenütt megtalálhatók a fászerű struktúrák és mintázatok. Természetesen ott van az idegrendszer, amelyet a nyugati orvoslás is ismer. De a kínai, az ajurvédikus és a tibeti orvoslásban az energiameridiánok elengedhetetlen elemei annak, hogy megértsük a test működését. A ”nadik", vagyis az energiameridiánok fa-szerű struktúrákat alkotnak. Egy boncolás során nem láthatók a csakrák vagy a nadik, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Finomítanod kell azt az eszközt, amellyel figyelsz. Először meg kell tanulnod megnyugtatni a saját elmédet. Csak akkor fogod ezeket a dolgokat először magadban megfigyelni. Az elektromos elmélet szerint minél kisebb az ellenállás egy vezetékben, annál könnyebben tudja az energiát továbbítani. Amikor meditációval fejleszted a nyugodtságot, az ellenállásmentes állapotot teremt a testedben.
A
prana, vagy chi, vagy belső energia egyszerűen a belső életerőd. Az, amit érzel, amikor a tudatodat a testedbe irányítod. A testedben lévő, a pránát továbbító finom vezetékek, a nadik, egyre több pránikus energiát képesek áramoltatni a csakrákon keresztül. A vezetékeid erősebbé válnak, ahogy használod őket, ahogy hagyod az energiát áramlani. Bárhová is irányítod a tudatodat, a csí, vagyis az energia, ott kezd el áramlani, és a fizikai kapcsolatok virágozni kezdenek. Az agyban és az idegrendszerben a fizikai vezetékminták az ismétlés révén alakulnak ki. Azzal, hogy folyamatosan befelé irányítod a figyelmedet, és csökkented az ellenállást a tapasztalt érzésekkel szemben, növeled az energetikai kapacitásodat.
A
taoizmusban a yin-yang szimbólum a természet spirális erőinek egymásba hatolását jelképezi. A yin-yang nem kettő, és nem is egy. A ”hara“ ősi fogalmát egy yin-yang vagy spirális örvény jelképezi. Ez a hasban, a köldök alatt elhelyezkedő erőközpont. A hara szó szerint az energia tengerét vagy óceánját jelenti. Kínában a harát alsó dantiennek nevezik. Az ázsiai harcművészetek számos formájában azt mondják, hogy az erős harával rendelkező harcos megállíthatatlan. A szamuráj hagyományban a rituális öngyilkosság, vagyis a seppuku egyik formája a hara-kiri volt, amelyet gyakran tévesen ”hairy cairy“-nek ejtettek. Ez azt jelenti, hogy az ember átdöfi a hara-ját, ezzel elvágva a chi-jét, vagyis az energiacsatornáját. Ebből a központból induló mozgás hozza létre azt a földhözragadt, kecses mozgást, amelyet nemcsak a harcművészetekben, hanem a kiváló golfozók, a hastáncosok és a szufi forgó dervisek esetében is láthatunk. A hara lényege az egypontos, fegyelmezett tudatosság ápolása; a hurrikán szemében uralkodó nyugalom. Ez az ösztönös megérzés, amely összeköttetésben áll az ember saját energiaforrásával. Aki jó harával rendelkezik, az összekapcsolódik a Földdel és azzal az intuitív bölcsességgel, amely minden lényt összeköt. A hasunkkal gondolkodni, ”hara de kanganasaii", azt jelenti, hogy kapcsolódunk belső bölcsességünkhöz.
Az ősi ausztrál őslakosok ugyanarra a területre koncentráltak, közvetlenül a köldök alatt – ahol a nagy szivárványkígyó kígyózott. Ez is az emberiség evolúciós energiájának egy megjelenése. Nem véletlen, hogy éppen a harában kezdődik az új élet. A bélidegrendszer – amelyet néha “bélagy”-nak is neveznek – képes fenntartani egy komplex kapcsolati hálót, hasonlóan a fejben lévő agyhoz, saját idegsejtekkel és neurotranszmitterekkel. Önállóan, azaz saját intelligenciájával képes működni. Azt is mondhatnánk, hogy a bélagy a feji agy fraktálváltozata, vagy talán inkább a feji agy a bélagy fraktálváltozata. Egy egészséges medve harája erős. Amikor a medve tudja, hol keressen gyógynövényeket, érzékszervein keresztül követi a csí mozgását, amelynek központja a hara, azaz a has. Ez a medve kapcsolata az álomházhoz; ahhoz a helyhez, ahonnan a bennszülött hagyományok szerint minden tudás származik – az élet spiráljához.
De honnan tudtak az ősi népek a spirállal kapcsolatban, ha a modern tudomány csak most kezdi felismerni annak jelentőségét? Kérdezzük meg a méheket, mert ők nem felejtették el, hogyan kell szeretni. A méheknek különleges kapcsolatuk van a forrással, mint egy szimbiotikus rendszer részei, amely segít a szépségnek és a sokszínűségnek virágozni. Ők a híd a makrokozmosz és a mikrokosmosz között. Van egy szív, amely mindent összeköt, egy kaptár-tudat, ha úgy tetszik. Mint egy nyitott agy, a kaptár álmait küldi ki a világba, hogy azok megvalósuljanak. A természetben sok élőlény tudja, hogyan kell összhangban cselekedni, egy szellemben, egy irányba haladni. De nem mindegyikük járul hozzá a körülöttük élő más fajok javához. Például a sáska mindent felfal, ami az útjába kerül. A sáskának nincs más választása, mint úgy viselkedni, ahogy egy sáska viselkedik. Soha nem fog mézet készíteni, és nem fogja beporozni a növényeket úgy, ahogy a méh teszi. A sáska viselkedése merev, de az ember abban az értelemben egyedülálló, hogy viselkedhetünk úgy, mint egy méh, vagy úgy, mint egy sáska. Szabadon megváltoztathatjuk és alakíthatjuk azokat a mintákat, ahogyan a világgal kölcsönhatásba lépünk. Szimbiotikus kapcsolatban vagy parazitaként is létezhetünk.
Ma az emberek a racionális elmével próbálják megérteni a spirált, de soha nem a gondolkodás kötött össze minket az élet spiráljával. Mindig is összekapcsolódtunk vele. A gondolkodás az, ami a különállóság illúziójában tart minket, a saját identitásunkon belül. A gondolkodás maga a különállóság megteremtése. A korlátozottság élménye. Minél inkább a gondolkodáshoz igazodunk, annál inkább eltávolodunk a forrástól. Azok az ősi kultúrák, amelyek kevésbé voltak gondolkodás-orientáltak, közvetlenebb és személyesebb módon igazodtak a spirálhoz, mint mi ma. Az ókori Indiában a Kundalini az ember belső energiáját jelképezi, amely kígyószerű vagy spirálszerű mintázatban halad felfelé a gerincen. India ősi jógahagyományai szerint az akkori emberek belső világai összehasonlíthatók voltak a hara-központú kultúrákéval. A spirál erejének egyensúlyba hozása a megfigyelő tudat nyugalmával azt jelenti, hogy összhangba kerülsz teljes evolúciós potenciáloddal.
Hogy kibontakozz az egyedülálló, sokoldalú lénygé, aminek lenned kell. Az “Ida” – a női vagy holdcsatorna – a jobb agyféltekéhez kapcsolódik, míg a “pingala” – a férfi vagy napcsatorna – a bal agyféltekéhez. Amikor ez a két csatorna egyensúlyban van, az energia feláramlik egy harmadik csatornán, a Sushumnán, a gerinc közepén haladva, energiával töltve fel a csakrákat, és felszabadítva az egyén teljes evolúciós potenciálját. A “csakra” szó egy ősi szanszkrit kifejezés, amely energiakereket jelent. A kundalini nem más, mint az ősi spirál, amely táncával életre kelti az emberi létezésedet. Ez egy olyan energiarend, amely eltér attól, amit általában értünk. Olyan, mint egy híd a “durva anyag” és a legfinomabb energiák között. Te vagy az a híd.
A
kundalini nem olyan energia, amelyet akaratunkkal, erőfeszítéssel és súrlódással kényszeríthetünk. Hasonló ahhoz, mintha virágot nevelnénk. Jó kertészként mindössze annyit tehetünk, hogy előkészítjük a talajt és a megfelelő feltételeket, majd hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Ha kényszeríted a virágot, hogy idő előtt nyíljon ki, tönkreteszed. A virág a saját intelligenciájával, saját önszerveződő irányultságával növekszik. A külső világra rögzült egó az, ami megakadályozza, hogy megtapasztald valódi belső rezgéstermészetedet. Amikor a tudat befelé fordul, olyan lesz, mint a nap sugarai, és a belső lótusz növekedni kezd. Ahogy a kundalini felébred bennünk, elkezdjük látni a spirál jeleit mindenben. Minden belső és külső mintában. Ez a spirál a kapcsolat a belső és a külső világunk között.