A meditációnak két olyan aspektusa vagy dimenziója fedezhető fel a legtöbb olyan hagyományban, amelyekben az örök bölcsesség virágzik. Ezt a két aspektust a történelem során yinnek és yangnak, shaktinak és shivának, vagy energiának és tudatosságnak, valamint sok egyéb néven is nevezték. Ez a két aspektus annak a dualisztikus világnak a természetét tükrözi, amelyben élünk. Amikor a töretlen jelenlét és a nem reaktív egykedvűség egyensúlyban van, olyanok, mint egy madár két szárnya, amely elvisz a Szamádhiba. Bár a szavak és a nevek változnak, az egyesülésnek egyetlen egyetemes élménye közös mindazokban, akik kutatják a valódi természetüket, és ez túllép a dualitáson, a nyelven és a hagyományon.
A koncentráció és az odaadás nem két különálló gyakorlat, amelyet egymás után vagy külön-külön kell alkalmazni, hanem egyetlen, a létezés forrása felé irányuló vizsgálat szerves és kiegészítő aspektusai. Ezek azok az alapvető eszközök, amelyeket az én-struktúra megtisztítására használnak, miközben az átalakul fejlődésének és növekedésének különböző szakaszain keresztül. Számos buddhista hagyományban a meditációnak két alapvető aspektusát tartják fenn:; vipassana és szamatha. A szamathát általában a koncentráció és a nyugalom jellemzi, míg a vipasszanát vagy “betekintés-meditációt” a belső megadás és az elmélyülés jellemzi, ami közvetlen megismeréshez vagy a valóság olyan megértéséhez vezet, amilyen az a valóságban. A koncentrációs technikákat gyakran a meditáció kezdeti fázisában tanítják, a betekintést pedig gyakran külön (gyakran más technikákat alkalmazva) a későbbi fázisokban. Hasonlóképpen találhatunk Patandzsáli jóga-szútráiban is dháraná (koncentráció) és dhyana (meditatív elmélyülés / belátás), a jóga nyolc tagja közül a 6. illetve a 7. tag. A dháraná a meditáció koncentrációs aspektusa, míg a dhjána (páliul: jhána, a zen buddhizmusban zen, a csan buddhizmusban csan) a jóga 7. tagja, amely a meditatív elmélyülésre utal, ami belátáshoz vezet. Fontos, hogy ne csupán különálló technikákként tekintsünk rájuk, hanem olyan aspektusokként, amelyeket be kell integrálni mind a meditációs gyakorlatba, mind a mindennapi életbe.
A Dhyana, a női elv a mély megadás vagy egyenlőkedvűség, ami nem egy cselekvés, hanem egyszerűen mindennek a engedése, hogy úgy legyen, amilyen, vagy a jelen pillanatban felmerülő dolgokkal szembeni belső ellenállás nélküli állapot. Ez a kondicionált minták (szankarák vagy szamszkarák) megadása vagy megtisztulása, ami a belső energia felszabadulását és az elmerülést eredményezi abban, ami van. A dhjána elmélyülés nem mindig szükséges ahhoz, hogy felébredési élmény vagy felszabadító belátás jöjjön létre, mivel a tudatosság bármikor felismerheti önmagát, vagy “felébredhet”. Mégsem szabad a koncentrációtól és a jelenléttől valami különálló dologként tekinteni rá, ahogyan a jin sem létezhet jang nélkül. A dhjána a megvilágosodás tartósabb szakaszai elérésének szerves része. Szerves része az énszerkezeten belüli tisztulási folyamatnak, amely az idő múlásával bontakozik ki, részét képezi annak a folyamatnak, amely meglazítja a tudatot az egyszekrénybe gúzsba kötő láncokat, és a prána felszabadulását eredményezi a régi kondicionálás alól.
A buddhista hagyományok a tudat négy olyan dzsána állapotát írják le, amelyek a testen belül helyezkednek el (ezek a rúpa vagy anyagi dzsánák), valamint négy olyan állapotot, amelyek túl vannak a testen (az arúpa dzsánák vagy alaktalan dzsánák). A négy anyagi dzsána hasonló Patandzsali Szavikalpa Szamádhijának négy szakaszához. A négy immateriális dzsána a nem-duális tudatosság olyan szintjeit írja le, amelyek akkor bontakoznak ki, amikor az ember közelebb kerül a Nirvikalpa Szamádhihoz, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a valóság olyan aspektusait írják le, amelyek a test és az elme lehullásával válnak nyilvánvalóvá. Nem számít, hogy melyik hagyományhoz tartozol, vagy hogy vipasszaná meditációt végzel-e, például testpásztázást, a gondolatok és érzetek megfigyelését, szamatha csendgyakorlatot végzel-e, energiát mozgatsz-e a csakrákon keresztül és figyeled-e a belső lótuszt, vagy “egyszerűen csak ülsz”, ahogy Dógen zen mester tanította. A technika (vagy annak hiánya) valóban másodlagos a meditatív elmélyülésedhez vagy a dzsánához képest. A technika szinte szükségszerűen eltűnik, ahogy az ember a mélyebb dzsána szinteket eléri, egyre közelebb kerülve a nem-cselekvés állapotához és a tudatosságként (Szamádhi) való megpihenéshez. Nem számít, hogyan osztályozod az élményt, vagy hogyan osztod fel a dzsánákat. Ami számít, az az elme kondicionálásának lehullásáról szóló közvetlen élmény, valamint a tudatosság egyesülése vagy elmerülése a pránikus mezőben, ahogy az egyre inkább leválik a kondicionált mintákról. Amikor a pránikus mező éber (tudatos szellemként/energiaként él), az azt jelenti, hogy egyesültél a határtalan elmével, és az élmény a szatcsitánanda vagy az isteni szeretet, és ez egy kapcsolat vagy ébredés mindazoként, ami van. Amikor a pradzsna vagy bölcsesség felébred, az ennek és az elme minden szintjének a ürességének vagy semmijének a felismerése, és ez a semmi az ősi tudatosság, amely pontosan Minden.
A Dharana, a meditáció férfias eleve, a töretlen, koncentrált tudatosság és jelenlét. Van benne egy akarat vagy erőfeszítés, hogy egyszerűen csak jelen legyünk, de ez nem az a fajta erőfeszítés, amely csinálom. Semmilyen utasítás nem mondhatja meg, hogyan légy figyelmes arra, ami a jelen pillanatban történik, mert ha utasítást adnak, az ember az utasításra figyel, és nem arra, ami a pillanatban történik. A dháraná az elme által már folytatott tevékenység fátyolainak (a kósháknak) áttörése, vagy a májá áttörése tiszta jelenléttel. Krishnamurti azt mondta: “...ha napközben valójában éber vagy, figyelsz minden gondolatot, minden érzést, az elme minden rezdülését... figyeled a reakcióidat... nagymértékben tudatában vagy mindennek, ami kívüled és benned van, akkor az egész tudatalatti, valamint a tudatos is feltárul. A meditáció az élet egyik legnagyobb művészete – talán a legnagyszerűbb –, és az ember ezt senkitől sem tanulhatja meg. Ez benne a csodálatos. Nincs technikája, és ezért tekintélye sincs. Amikor tanulsz önmagadról, figyeled magad, figyeled, ahogy jársz, ahogy eszel, amit mondasz, a pletykát, a gyűlöletet, a féltékenységet – ha mindezzet kapcsolatban éber vagy önmagadban, választás nélkül, az a meditáció része.”
Lehet egyszerre gyakorolni a jelenlétet és a belső megadást. Amikor a férfias jelenlét és a nőies energia/fenomén egységesül, az a Szamádhi; az erőlködés nélküli erőlködés állapota.
A szanszkrit szó dháraná általában úgy fordítják, hogy “koncentráció”, de
Mi pontosan a koncentráció? A koncentrációnak két fő összetevője van, amelyeket “első figyelemnek” és “második figyelemnek” fogok nevezni.
Az első figyelem a korlátozott elme figyelme. A fókusz egyetlen tárgyra szűkül, míg a többi gondolat és érzet kizárásra kerül. Te választasz mi Az elme a következőre fókuszál:.
2 – A második figyelem arra a tudatosságra utal, amely a korlátozott elmét figyeli, vagyis a tiszta jelenlétre, amely választás nélküli.
Tehát a koncentráció mindkettőt jelentheti összpontosítás amikor a korlátozott elme szűrőjéről vagy csökkentőszelepéről beszélünk, és ez azt jelentheti, hogy állhatatosság vagy megszakítatlanság jelenlétednek.
Az első figyelmi fókusz hasonló a fényképezőgép rekesznyílásához; fókuszálható szűken vagy tágan. Például, ha a légzés a meditációs tárgyad, megfigyelheted a szűk a légzés az orrlyukak alatti területre vagy a has emelkedésére és süllyedésére korlátozódik, és minden egyéb gondolat és érzet figyelmen kívül hagyva. A figyelem kiterjeszthető szélességés az ember elkötelezheti magát a légzés érzésének megfigyelése mellett, amely szétárad az egész testben, miközben az általános tágulást és összehúzódást, valamint a lélegzet áramlását tapasztalja. A figyelem kiterjedhet a testen túlra is, az elme magasabb vagy finomabb szintjeire. Akár az elme elsődleges figyelme szűk, akár diffúz, a másodlagos figyelem jelen lehet, vagy eltévedhet a májában, a gondolkodás által elhomályosítva. Ez a töretlenség a Szamádhihoz szükséges és attól elválaszthatatlan tudatosság.
“A mély meditációban a koncentráció áramlása folytonos, mint az olaj áramlása. ~ Patandzsali
Az Én-struktúra, mint egy kamerakezelő, ki tudja választani, hogy mire akar fókuszálni. De a tudatosság mindig választás nélküli, egyszerűen tudatában van annak, ami van. A tudatosságnak nincs feladata, és nem végez semmilyen cselekvést. A tiszta tudatosság reakciómentes, és nincsenek preferenciái egyik dologgal vagy a másikkal szemben. Ez az a tér, amelyen belül minden gondolat és minden állapot jön és megy.
Amikor a korlátozott elme figyel arra, amit van, akkor abban a pillanatban nincs semmilyen tudattalan reakció, amely összegabalyítaná a tudatosságot, vagy azzal a jelenséggel való azonosulásra késztetné. Csak akkor lép fel tudattalan reakció, választás és egós preferencia, amikor az elme figyelmetlen. Amikor az elme kalandozik, és egy régi szokásminta alapján gondolatokat hoz létre, két lehetőség létezik: vagy a tudatosság marad tudatában önmagának, vagy az elme elhomályosítja azt. A gondolat felmerülhet és elmúlhat, miközben tudatában maradunk, vagy megszakadhat az olaj (a tudatosság) áramlása, és a tudatosság összefonódik az elmével.
Az egyik kedves utasításom: “maradj csendben és ismerd meg”. Ahogy a szamádhi elválaszthatatlan a dháranától és dhjánától, a jin és a jang, Sakti és Siva, úgy a csend sem választható el a koncentrációtól, sem pedig a meditációs tárgyban való elmerüléstől. Amikor az elme valódi természete önmagától ragyogó tudatosságként ismerődik fel, azt mondhatjuk:
“maradj mozgásban és tudd– éppen úgy, ahogyan mondani lehetne: ”maradj csendben és tudd meg“.
Vagy tömörebben, felismered, hogy a csend és a mozgás végső soron a korlátolt elme által létrehozott kettősség. Az abszolút szemszögből, a határtalan elmében ilyen különbség valójában nem létezik. Szamádhiban a csend és a mozgás úgy ismertetik fel, mint “nem egy, nem kettő”. A “VAGYOK” soha nem mozdul el attól a csendes ponttól, amely mindenhol és sehol ott van. Felismerjük a teljességet ürességként, a csendet mozgásként, az ént másként, és megértjük, hogy a korlátolt elme az, amely ezeket létrehozza. nyilvánvaló elválasztások és megkülönböztetések.