A szamádhihoz vezető bölcsesség
Amit most le fogunk írni, azt ‘a titkok titkának’ nevezik, a szamádhihoz vezető ezoterikus bölcsességnek. A szamádhi minden spiritualitás célja, az egyesülés a forrással. Az igazságot arról, hogy ki vagy mi vagy, azt az igazságot, amely túllép a korlátozott elme határain, nem lehet a korlátozott elme segítségével meglátni. A mozdulatlanság állapotát nem lehet mozgással elérni. Ha meg akarod valósítani a gondolkodáson túli mozdulatlanságot, engedd el minden érdeklődésedet a gondolatok és érzések iránt, minden preferenciádat, az elme és az érzékek által generált minden jelenséget, és pihenj a puszta tudatosságban.
A jelen pillanatban a létezésnek két alapvető dimenziója van. Van az, ami változik, és van az, ami változatlan. A gondolatok és érzések a folyamatosan változó jelenségek mezeje. Ami változatlan, az a változás ezen mezejének tudatossága. Általában annyira belegabalyodunk a változás mezőjébe, annyira a tárgyaira koncentrálunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tudatosság dimenzióját. Ezért a vizsgálódásunkat azzal kezdjük, hogy tudatossá válunk a tudatosságról, tudatában vagyunk a Tudatosságnak.
A tudatosságban való hosszú ideig tartó pihenés kihívása az, hogy a legtöbb ember nem fejlesztette ki azt a koncentrációt és nyugalmát, amely ahhoz szükséges, hogy a tudatosságban maradjon. Rá vagyunk szokva a kényelemre, és a korlátozott elme el akar menekülni ettől a gyakorlattól; mélyen kényelmetlennek fogja találni, és mindenféle akadályt vagy figyelemelterelést fog létrehozni. Két fő csomó köt minket az egóval való azonosuláshoz: a test ragaszkodik a kényelemhez, az elme pedig tudni akar. Ha továbbra is a test kényelmét keressük, és továbbra is az elme segítségével akarunk megismerni, soha nem fogunk túllépni a korlátozott elme és test határain. Olyanok maradunk, mint egy csordában élő állat, egy lény, amely az örömre vágyik és a fájdalmat kerüli, vég nélkül reagál az ingerekre, vég nélkül cselekszik, és nincs tudatában a létezés dimenziójának.
Tudatosnak lenni, teljes figyelemmel kísérni a történéseket, az egó kondicionálásának közvetítése nélkül, fogalmak nélkül, irányítás, manipuláció vagy torzítás nélkül, a korlátozott elme szűrője nélkül – ez azt jelenti, hogy választás nélkül jelen lenni. Választás nélkül jelen lenni, és így választó nélkül. Valahányszor az elme az akaratod nélkül mozog, még a legapróbb mozdulat is, az az én-struktúra kondicionálásán keresztül történő szűrésnek köszönhető. Az út az elme teljes örvényének megszűnéséhez vezet. Ahhoz, hogy az én minden szintjét üresnek ismerjük fel.
Hogyan hagyjam abba minden cselekvést, hogyan hagyjam abba az elme tevékenységét?
Figyelj jól, ez a paradoxon. A korlátozott, egó-vezérelt elme meghallja ezt a kérdést, és tudni akarja, hogyan, de az a korlátozott elme nem képes rá. Az elme mindig kudarcot vall majd a nyugalom megvalósítására irányuló bármely kísérletben, mert az elme maga a mozgás. Az elme önmagában mozgás, a cselekvés végtelen folyamata. Át kell térnünk a cselekvéstől a létezés felé. Az a "te", akinek hiszed magad, egy folyamat, állandó mozgás, minták gyűjteménye.
Ennek a "TE"-nek meg kell halnia. A rólad kialakult kóros mintának véget kell vetni ahhoz, hogy a szamádhi megvalósulhasson. Hadd süllyedjen ez le benned. A spirituális tanítók utasítást adtak a szamádhi elérésére. Légy csendben, és tudd! Légy csendben, és ismerd meg az Igaz Ént! Az ős-tudatosságot, amely túlmutat a néven és a formán. Légy csendben, és tudd, hogy te vagy Isten.
Mit is jelentenek pontosan? Mi az, ami mozdulatlanná válik?
Nyilvánvaló, hogy senki fizikai teste nem válhat teljesen mozdulatlanná, hiszen az időben és térben létezik. Mert maga az idő-tér is mozgás. Az idő-tér az elme, az Univerzum a nagy elme, vagyis a Logosz. Az első hermetikus elv szerint a Mindenség elme, az Univerzum mentális.
Ha az Univerzum elme, és az elme mozgás, hogyan lehetek csendben és ismerhetem meg?
Hogyan lehetsz csendben egy olyan földgömbön, amely óránként ezer mérföldes sebességgel forog a saját tengelye körül, óránként 67 000 mérföldes sebességgel kering a Nap körül, óránként 500 000 mérföldes sebességgel halad a Galaxisban, és további milliókat az Univerzumban?
A szíved ver, a sejtjeid mozognak odabent, az étel emésztődik, az agy agyhullámokat termel. A véred kering, az energia áramlik – hogyan lehetnénk mozdulatlanok?
Amikor a spirituális mesterek azt mondják, hogy "maradj csendben és ismerd meg", biztosan valami másról beszélnek, valami időn és téren túli dologról, valami fizikai és mentális dimenzión túli dologról. A csendesség alatt olyan dolgot értenek, amire a modern nyelvrendszerünkben nincs megfelelő szavunk. A szanszkrit nyelv, a jógik nyelve, pontosabb kifejezésekkel rendelkezik, amelyek a nem-kettősségre utalnak. A "shunyata" kifejezést gyakran "ürességnek", "nyugalomnak" vagy "ürességnek" fordítják. Ezt használják az „anata” vagy „én-nélküliség” kapcsán, a buddha-természet felismerése során. A „csend” talán a legközelebb álló angol szó, de nem elégséges ahhoz, hogy leírjon valamit, ami nem ehhez a dualisztikus világhoz tartozik.
Ami valójában megvalósul, az az Ősi Tudatosság, amely túlmutat a csenden és a mozgáson, túlmutat az időn. Ez örök, a létezésed alapja, a valóság változatlan lényegi természete. Valójában ez túlmutat a változáson és a változatlanságon is. Amikor felismerjük valódi természetünket, nyilvánvalóvá válik, hogy a nyugalom és a mozgás az elme által teremtett kettősség, a csend és a zaj pedig szintén az elme által teremtett kettősség. Minden már eleve benne van abban az ősi nyugalomban, a világ mozgása megegyezik a nyugalommal. Légy mozdulatlan, és tudd; légy mozgásban, és tudd. Mindez az üresség tánca.
Ez nem valami filozófiai dolog, hanem egy teljesen másfajta kapcsolódás a világhoz. Valójában arról szól, hogy elengedjük ezt a kapcsolódási pontot, elengedjük azt a szűkítő szelepet, amely az én-szerkezet, és a korlátozott elme közvetítése nélkül megtapasztaljuk valódi természetünket. Az úgynevezett külső világot a nyugalom felismerése révén lépjük túl, amely, ha felismerjük, magában foglalja azt is, amit túllép. A nyugalom és a mozgás kettőssége összeomlik.
A szamádhi, ez a nagy felébredés megvalósítása csupán az út kezdete. Patanjali szerint a jóga teljes törekvése az elme örvényének megszüntetésére irányul. Chitta vritti nirodha. Mondhatnánk, hogy ez a karma megszűnése, a mély, tudattalan mintázatok megszűnése számos különböző szinten. Amikor felismerjük valódi természetünket, ideiglenesen megszüntetjük az azonosulást az elmével és az arra adott reakciókat. Ez olyan, mintha kihúznánk a ventilátor dugaszát. Amikor kihúzzuk a ventilátor dugaszát, a ventilátor lapátjainak tehetetlensége miatt az tovább forog, amíg vissza nem dugjuk a dugaszt; végül azonban megáll.
A karma egyszerűen az energia azon hajlama, hogy a kialakult pályákat kövesse. Amikor a Tudat visszacsúszik a mintába, az olyan, mintha visszadugnánk a ventilátor dugóját. Az energia követi a Tudatot. Az energia visszatér a régi mintákba. Egy másik leírási módja a tehetetlenség törvénye. A mozgásban lévő elme mozgásban marad, hacsak nem hat rá külső erő. A kondicionált elme mátrixában, amelyet Univerzumnak nevezünk, az energia és a gondolatok fraktál labirintusokban keringenek, amelyek egy kontinuumon léteznek a mikro-tól a makro-szintig, végtelenül elágazva és felfedezve.
Minden spirituális gyakorlat egy beavatkozás, egy külső erő, egy Tudatosság, amely eltereli az energiát attól, hogy a kondicionált pályákon áramoljon. Hajlandónak kell lenned arra, hogy megváltoztasd az életedet.
Valaki gyakorolhatja a világ összes meditációját, de ha visszatér a régi mintáihoz, a régi rutinjához, akkor a vezetékek a helyükön maradnak. Tudatalatti motivációinkat fel kell tárnunk és szembesülnünk kell velük. Ha nagy kitartással és elszántsággal sikerül elérnünk, hogy ne dugjuk be a ventilátort, akkor a vritti-k valóban megszűnnek. Egy mély csend születik az önszerkezetben.
Valahányszor azonosulunk az elme által előidézett valamely preferenciával, és reagálunk rá, újra bedugjuk a ventilátort. Minél hosszabb ideig maradunk a tudatosságban, annál több szamszkára tisztul meg. Minél jobban lelassul a ventilátor, és minél átjárhatóbbá válik az emberi hordozó a tudatosság számára, annál inkább kiürülünk az énből.