Belső világok, külső világok, 3. rész – A kígyó és a lótusz
A keresztény misztikusok így nevezték: Kundalini Shakti; Szentlélek.
“És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie.”
A fáraókat és az isteneket felébredt energiával ábrázolják, ahol a Kundalini kígyó felfelé halad a gerincen, és átszúrja az “Ádnya csakrát” a szemek között. Ezt nevezik Hórusz szemének. A hindu hagyományban a bindi szintén a harmadik szemet jelképezi; az isteni kapcsolatot a szellemmel. Tutanhamon király maszkja klasszikus példa, amely mind a kígyó, mind a madár motívumot mutatja. A máj azték hagyományok egy istenséggé egyesítik a kígyó és a madár motívumot. Quetzalcoatl vagy Kukulkán. A tollas kígyóisten a felébredt evolúciós tudatot vagy a felébredt Kundalinit jelképezi. Az a személy, aki magában felébreszti Quetzalcoatlt, az isteni élő megnyilvánulása. Azt mondják, hogy Quetzalcoatl, vagyis a kígyóenergia az idő végén visszatér. A kígyó és a madár szimbólumai a kereszténységben is megtalálhatók. Valódi jelentésük mélyebben rejtőzhet, de a jelentése ugyanaz, mint más ősi hagyományokban. A kereszténységben a Krisztus feje felett gyakran látható madár vagy galamb a Szentlelket vagy a Kundalini Saktit jelképezi, amint az a hatodik csakrába és azon túlra emelkedik.
A keresztény misztikusok a Kundalini Saktit más néven Szentléleknek nevezték; a János 3:12-ben ez áll: “És amint Mózes emelte fel a kígyót a pusztában, úgy kell az ember fiának is emeltetnie.”.
