Belső világok, külső világok, 1. rész – Ákása
Kezdetben volt a Logosz, az Őrobbanás, az ősi Óm. Az Őrobbanás-elmélet szerint a fizikai világegyetem egy elképzelhetetlenül forró és sűrű, „szingularitásnak” nevezett pontból spirálszerűen terjeszkedett ki – amely pont milliárdszor kisebb volt, mint egy tűfej. Az elmélet azonban nem ad választ arra, hogy miért vagy hogyan. Minél rejtélyesebb valami, annál inkább természetesnek vesszük, hogy megértjük. Úgy gondolták, hogy végül a gravitáció vagy lelassítja a tágulást, vagy összehúzza az univerzumot egy nagy összeomlásban. A Hubble űrtávcső felvételei azonban azt mutatják, hogy az univerzum tágulása valójában gyorsulni látszik. Egyre gyorsabban tágul, ahogy a Nagy Bumm után növekszik. Valamilyen oknál fogva több a tömeg az univerzumban, mint amit a fizika előre jelezett. A hiányzó tömeg magyarázatára a fizikusok most azt állítják, hogy az univerzum csupán 4% atomáris anyagból áll, vagyis abból, amit mi normál anyagnak tekintünk. Az univerzum 23%-ja sötét anyag, 73%-ja pedig sötét energia – amit korábban üres térnek tartottunk. Olyan, mint egy láthatatlan idegrendszer, amely végigfut az egész univerzumon, és összeköti minden dolgot.
